Halihóóó!
Tömör bejegyzésem itt kezdődik:
ápr.2.: Elmentek. Reggel nagy sürgés-forgás volt, rohangáltak a lakásajtó és a szürke guruló valami között nagy táskákkal. Aztán a Kisgazdi elköszönt, hosszan, de nekem az a hosszú köszönés sem volt elég. Szerintem jobb lett volna, ha itt marad. Miért kell elmennie máshova, amikor itt vagyok ÉN is. Rohantam volna utána, de nem hagyták. Ígyhát kezdődött az unalom.
ápr.3.: Unatkozooooooooooooooom! Nem történik semmi, esik az eső, nincs séta. Gyere haza Kisgazdiiiiiiii!
ápr.4.: A változatosság kedvéért: még mindig unatkozom! Ma már sétáltam, nem sokat, de ezzel is tudtam mozogni. Gyere haza Kisgazdiiiiiiii!
ápr.5.: Végre! Megjöttek! De nem kaptam semmit. Mindegy. Az a lényeg, hogy itt vannak.
ápr.6.de.: Most megyünk sétálni a Kisgazdival. Remélem jó lesz!!
Üdv:
T
