Miért nem születtem kutyának, csontkergető, utagó, gazdinyalogató, mindent elásó és kiásó jópofa jószágnak? Ha kapnék iskolába járó gazdikat, akkor szívesen adnék cserébe egy engedélyt a szoszédos sárban való dagonyázásra. Ez a sors...

Jaj, kedves Tangi, baj van, baj, de nagy, lenyeltem egy követ, pedig nem szeretem a követ, de mit vegyek, a Kőleves vendéglőben, a Dob utcában nem volt elég pénzem, ezért én főztem, de azt nem mondták, hogy a kő mellé mit kell még tenni a fazékba, mekkora hagymát, mekkora cupákot, hány leveskockát, hány tojást, és tésztát-e vagy májgombócot, így aztán főztem, főztem, tovább főztem és még mindig főztem, majd a nagy katyvaszt – kuyvaszt? – kitettem hűlni, egészen addig, ameddig Dezső rigó meg nem akarta hívni vacsorázni Béla verebet, de az már túl volt a szomszéd elhajított zsömléjén, így Dezső rigó éppen megtámadni készült a kihült kutyakatyvaszt, amikor rávetettem magam, haraptam és recccccs, már csak 31 fogam van a számban, a többi egy a mancsomban, mert vagy meg találtam a követ, vagy megtanultam, hogy így kell követ csinálni fazékban, sok-sok-sok főzéssel, s időben érkező Tangista megállító ugatással.